Furcsa, nem hittem volna, hogy még a munkám fel tud dobni. Tegnap éjjel volt egy sikeres reanimációnk, pedig a körülmények ellene voltak ennek. Szűk, sötét lakás, elhúzódó reanimáció. Végül a relatíve fiatal beteg spontán légzése visszatért, nyitotta a szemét, mozgatta a lábát. Nem tudom, hogy mennyi agya maradt, de jó érzés, hogy adtunk neki egy esélyt az életben. Kellett is már valami pozitív dolog, mert kicsit kiakasztott, hogy sikerült összeszednem 92 munkaórát erre a hétre, és zsinórban 5 éjszakát. Úgy, hogy épp azon vagyok, hogy munkaórát csökkentek. A februárom se alakul jobban, akaratom ellenére 276 óra vár rám. Nemhogy szabadságra nem mehetek, túlóráznom kell. És legyek boldog, amikor kimerült vagyok. Ez az az időszak, amikor hazaérek, bevágódom az ágyba napszaktól független, és élvezem az alvás minden percét. Amire nincs időm: baráti kapcsolatok ápolása, főzés, mosás, takarítás, sport, kikapcsolódás, tanulás. Így az igazi kihívás nem kollégával összejönni. :) Ennek ellenére büszke vagyok magamra, ha futni nem is mentem el a héten, legalább a tornázást nem hagytam abba. Ezen a héten 4 alkalommal tornáztam. :) Futni is szerettem volna, de ma, amikor barátnőm felhívott, akkor még javában aludtam, amikor felkeltem, akkor meg már 4 óra volt, és sötétedett. Így inkább elővettem a torna DVD-t. Mivel átaludtam a napot, nem voltam álmos, ezért este 10-kor nekiálltam fasírtot és zöldborsófőzeléket csinálni. A fasírt jó lett, a zöldborsóval gondjaim akadtak az elmúlt néhány alkalommal. Ha tejszínnel csinálom, akkor finom lesz, viszont tejjel nem az igazi. Vagy én rontok el mindig valamit. Holnap lehetne egy szabad estém, de sajna bemegyek kedvenc munkahelyemre, hátha sikerül hármunknak elérni, hogy ugyan értesítsék már a fogadó intézményeket, ahová kirendelnek külsős gyakorlatra. Gyakorlom a pozitív gondolkozást, hiszek a "tömeg" erejében, júliusban már úgy fogok menni külső gyakorlatra, hogy már tudnak rólam. Kedden lenyomok egy laza éjjelt a második kedvenc helyemen, szerdán kialszom magam, és onnantól kezdve már csak egy éjszaka, egy laza szombat éjjel vár rám a harmadik állásomban, ahová már csak 2 havonta ugrom be. Szabad vasárnap, amit feltehetően nem alszom át. Egész jó kis hétnek ígérkezik. :)
Sajnos, mint utólag megtudtam, a jó ember kb. 4 órával élte túl a kórházi beszállítást, átesett egy sikeres PTCA-n a LAD stenosisával, aztán ismét kamrafibrillálgatott, és végül exitált. Kezdek ismételten nem hinni a reanimációban...
VálaszTörlés