Vajon miért van az, hogy minden szakítás után blogot támad kedvem írni? :-)
Január nálam már tradicionálisan a szakítás hónapja, nem volt ez idén sem másképp. Az új év, a szakítás külön-külön is jó alkalom arra, hogy átértékeljük életünk. Most kivételesen nem vagyok levert, egy olyan kapcsolatból kilépni, ami nyűglődés volt csak, inkább felüdülés. Így a szokásos munkaterápia helyett munkacsökkentést tűztem ki célul, bár igaz, hogy ez már fél éve tervben van. Kevesebb munka → több szabadidő → kipihentség + több idő szórakozásra, sportra → jobb kedv + nagyobb esély társat találni. :-)
2012-re kitűzött cél a félmaraton, a rendszeres sport, több túra, hogy fitt legyek, és mellesleg azt mondják, lehangoltság ellen is jó a mozgás. Mellesleg a blogom címe megegyezik egy önsegítő könyv címével. Egy baráti társaságomban az elmúlt hónapokban több ilyen könyv keringett, a fent említettet jómagam is beszereztem, amikor úgy éreztem, hogy változtatnom kell a dolgokhoz való hozzáállásomon, ha egyszer magukat a dolgokat nem tudom megváltoztatni. A boldogság nem kívülről fog eljönni. Senki más nem tehet minket boldoggá, csak a saját gondolkozásunk. Ahogy az alcímben szereplő idézet is mondja, az életed csak 10%-ban határozzák meg a veled történő események, és 90%-ban pedig az, hogy hogyan reagálsz erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése