Már épp kezdtem átadni magamat megint az önsajnálatnak, és komolyan kezdtem azt gondolni, hogy igazságtalan az élet, a nálam sokkal csúnyább, elviselhetetlenebb, rosszabb természetű nőknek is van párja, a korombelieknek, sőt a nálam sokkal fiatalabbaknak is van már gyereke, én meg itt vagyok lassan 32 évesen egyedül, se pasi, se gyerek, és még csak kilátásom sincs arra, hogy ez a közeljövőben megváltozzon. Aztán tegnap jött a CT-be egy nő, aki csak egy évvel idősebb nálam, 29 éves kora óta ismert a rosszindulatú emlőtumora, multiplex májmetastásisa van, mondhatni a mája kis apró tumorgócok tömkelegéből áll, ami mostanra áttörte a májtokot, és vérzik a hasüregébe. Neki van férje. És mire megy vele... Hirtelen másképp kezdtem látni a világot. Egészséges vagyok, tudok futni, tornázni, mozogni. Élek. Még ha zombi életet is, de előttem ott az ÉLET.
Krónikus alváshiányom és fáradtságom ellenére elmentem futni. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és futás közben Csernust hallgattam. A bevetetőben részletesen ecsetelte, hogy milyen náluk egy hétköznap reggel. Arra gondoltam, hogy lesz-e egyáltalán valaha olyan, amikor nem egyedül ébredek az ágyban. A következő gondolatom pedig az volt, hogy mire ment Csernus is a nőjével, lelépett egy másik pasival. Hallgattam tovább a hangoskönyvet a kapcsolatok értelmetlenségéről, és valahol mélyen, nem is egészen tudatosodva elfogott az az érzés, hogy jó nekem így egyedül, jobb, mint egy hazug, játszmákkal teli kapcsolatban. Jól esett a futás, bár ismét megállapítottam, hogy kesztyű, sál, esetleg fülvédő nélkül nem indulok el megint futni. Furcsa érzés, látod a többi futót, és tudod, hogy te hamarosan a munkahelyeden leszel. Éjjel. Amíg a többiek alszanak. Az éjszaka jó volt, ilyen éjjelem nem is volt még az SBO-n. Összesen 1 betegem volt.
Délben leléptem a Klinikáról. Ragyogó napsütés volt. Olyan szívesen elmentem volna futni. Szemem alatt borzasztó karikák voltak, a tükör szerint simán mondhattam volna magamat negyvennek is. Már megint elaludtam ülve. Ha nem történik körülöttem semmi, elalszom. Meg akartam még nézni alvás előtt a híradót, de szerintem még egy percet sem láttam belőle. Pedig mosni is akartam, meg futni... Este 9-kor ébredtem, 8 órát aludtam. Már megint felborult az életem. Délután alszom, éjszaka fent vagyok, másnap fáradt vagyok, és ülve elalszom. :) Munkaspirál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése