Dacia Express: Keleti pu. --> Piski (Simeria)
Személyvonat: Piski --> Kőaljaohába (Ohaba de sub Piatra)
Maxi-taxi: Kőaljaohába --> Cârnic
Cârnic (1005m) - Pietrele menedékház(1480m), 4 km, 480m fel
Este 23:30-kor indult a vonatunk a Keleti pályaudvarról. Végül Emivel és Balázzsal hárman vágtunk neki a nagy útnak. Életemben először utaztam couchette-ben. Sajnos nem volt szerencsénk, mert a 4 személyes fülkében már feküdt egy román ember. Mi még szerettünk volna fészkelődni, beszélgetni, ő meg aludni. Hála a magyarországi pályafelújításoknak, 1,5 óra késéssel értünk a határhoz. Az eredeti terv szerint Piskiben váltottunk volna pénzt, még jó, hogy az én kis párocskám ragaszkodott ahhoz, hogy otthonról vigyünk leit, ugyanis a késés miatt már csak 40 percünk maradt a csatlakozásra. Jegyvétel után ittunk egy kávét, majd felszálltunk a Kőaljaohabába menő személyvonatra. A kocsit belengte a WC-ből áradó húgyszag, a fülkék mocskosak voltak, viszont meglepetésként fogadott minket, hogy a Dacia expresszel szemben ez a vonat percre pontosan tartotta a menetrendet. Egy magyar bácsi mellé ültünk le, aki elpanaszolta, hogy már alig vannak magyarok az egykor színmagyar falujában, és büszkén mondta, hogy a lova ott legel a focipályán, miután leszáll, nézzünk bal oldalon ki az ablakon, és meglátjuk. :)
Kőaljaohabán leszállva rögtön megláttuk a fehér kisbuszt, és rajtunk kívül még két túrázót. Először az a tévképzetem támadt, hogy ez a maxi-taxi csak a túrázóknak van, később rájöttem, hogy a helyiek is szép számban igénybe veszik a szolgáltatását. A Cârnic menedékházban elfogyasztottunk egy kései ebédet, ittunk fenyőrügy szörpöt, és nagy nehezen 5 óra körül elindultunk a szálláshelyünkre. Rövid gyaloglás után megcsodáltuk a Lalalia-vízesést, élveztem a korai pihenőt, mert nagyon nehezemre esett a nehéz zsákkal a felfelé menet. Olyannyira, hogy jóval a többiek mögött kullogtam, mindig rám vártak. Kb. a táv felénél egyszerűen meg kellett állnom, mert nem bírtam tovább menni. Egy kis lepkefényképezés és ropievés után folytattuk utunkat a széles, traktorok által kényelmesen járható úton. Kis ösvény levágott egy darabot a széles útból, és már meg is érkeztünk a Pietrele menedékházhoz. A látvány kiábrándító volt. Lepusztult faházak, gaz, és egy rakat ember fogadott minket. A főépületnél megtudtuk, hogy a hegyimentőknél vehetünk belépőt a nemzeti parkba, de különösebben a hölgy nem volt segítőkész, de legalább beszélt angolul. A hegyimentőkhöz kicsit vissza kellett gyalogolni, megvettük a belépőt, és bár nem értett minket a hegyimentő srác, elkísért egészen a kempingező helyig. Amint megpillantottam elkeseredtem. Óriási aljnövényzet mindenhol, sehol egy egyenes felület, pár felállított sátor, ez a látvány fogadott minket. Végül némi bóklászás után a sátrazóhely szélén egy egész takaros helyet találtunk mindkét sátrunk számára. Sátorverés után csodás panorámában elfogyasztottuk első vacsoránkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése