Retyezát

Emi barátnőm évek óta mondogatta, hogy el kellene menni a Retyezátba, de sose jött össze a társaság. Idén a barátommal elhatároztuk, ha törik, ha szakad, mi nyáron egy hetet a Retyíezátban fogunk tölteni. A szervezést szokás szerint nem vittük túlzásba. Bár többen érdeklődtek, a végén csak hárman maradtunk. Az indulás hetének hétfőjén megvettük a vonatjegyet Piskibe, kedden próbáltam szállást foglalni a Pietrele menedékházban, de teltház volt, az Encián menedékházat pedig nem értem el telefonon. Sebaj, akkor marad a sátrazás. 24 óra meló után péntek reggel mentori találka, ezt követően sátorvásárlás, mert egy sátor 3 embernek egy hétre szűkös lett volna. Ekkor még nem tudtam, hogy a piszok drága sátorhoz mindössze 6 cöveket adtak, köszönjük Vaude, noha rákérdeztem a boltban, hogy ugye van hozzá cövek. Mondjuk volt, csak nem elég. Némi táplálék és gyógyszer beszerzése után otthon összepakoltam, és 23:30-kor a Dacia Expresszel elindultunk Piski felé.