Sok idő eltelt a legutóbbi posztom óta. A 2012-es esztendő kezd kerek lenni számomra. Kevesebb munka, szerelem, kirándulás, bringatúra, futás, edző. Ez történ velem az elmúlt 2 hónapban. Futás szempontjából mérföldkő, hogy július vége óta edzőm van, megtudtam a laktátküszöbömet, és pulzuskontrollos edzéseim vannak. Többé-kevésbé követem az edzéstervet, tökéletesen talán még sosem sikerült teljesíteni, de végre nem egyedül botorkálok a vaksötétben. Vasárnap félmaratont kellett volna futnom, de visszamondtam az egyéni nevezésem, mert nem éreztem magam elég felkészültnek, meg persze az edzőm sem. Elmentem ugyan váltóban futni, jót is futottam a korábbiakhoz képest, mégsem tudtam örülni, mert körülöttem minden ismerős félmaratont futott. Szent elhatározást is tettem, hogy ezentúl követem az edzőm utasításait, mert novemberben félmaratont akarok futni. Tegnap viszont olyan dolgot tettem, amit korábban még nem: életem első terepfutásán vettem részt a Hármashatár-hegyen. Hihetetlen jó volt nem a megszokott, megunt sík futóútvonalakat róni, beton nélkül, az erdőben, kis szinttel. Élveztem minden pillanatát, újra öröm volt a futás. Persze ez részben a társaságnak is köszönhető. :-)
Szaszának hála meg lett örökítve életem első terepfutása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése