ÉLEK!

Éled az életed, tudod, hogy változtatni kéne, de megvagy vele úgy, ahogy van. Egyik nap megy a másik után, a maga monotóniájában, taposod évek óta ugyanazt a mókuskereket. Elhiteted magaddal, hogy ha akarnál sem tudnál változtatni semmin. Fáradt vagy, de azt akarod hinni, ha két végén égeted a gyertyát, akkor nem maradsz le semmiről az életben. Megmagyarázod magadnak is, hogy kell a sok munka, a 3 munkahely, pedig a lelked mélyén tudod nagyon jól, hogy az egész csak önáltatás. Látszólag rendben vagy, pedig valahol mélyen érzed, hogy nem normális, hogy a szüleid évente kétszer látogatod meg, mert nincs időd, nagyszüleid ki tudja, mikor láttad utoljára, a barátaiddal alig találkozol, leginkább telefonon és cseten tartod velük a kapcsolatot, az ismerőseid normálisnak tartják, hogy egy találkozónál hozzád kell igazodni, ha időpontot akartok egyeztetni. A lakásod egy káosz, mert szó szerint csak aludni jársz haza, azt is hetente csak párszor, mert a többi éjjelt a munkahelyeden töltöd. Állat tartásáról ábrándozol, de örülsz, ha a növényeid nem száradnak ki, hiszen sosem vagy otthon.  Kell a pénz, mondod, és a környezeted elhiszi, csak te tudod, hogy az egész csak önámítás. Mások is ezt csinálják, már évek, évtizedek óta, ezt dobta a gép, ez a sorsod, ez az életed. Elhiszed, mert el akarod hinni. A lelkiismereted megnyugszik. Elégedett vagy a sorsoddal, van munkád, van pénzed, mindened megvan, mi kéne még? Apró jelek, hogy gyakran már semmi sem jó, idegesít a munkád, sokat panaszkodsz. De ugye a mai világban ki nem panaszkodik? 

Aztán jön egy átlagosnak induló nap, amikor pár másodperc alatt megváltozik az életed. Mondhatnám, hogy a sors, de inkább azt mondom, Isten keze. Egy jó nagy kijózanító pofon. Hirtelen mérhetetlen örömöt érzel, hogy élsz. Megváltoznak a prioritások. Előjön minden sötét és negatív dolog a lelkedből, amit el akartál nyomni, és már nem kérdés, hogy változtatni kell, és azt is látod, hogy hogyan. Amire azt mondtad, hogy lehetetlen, arról tudod, hogy meg kell tenned, és nem leszel kevesebb tőle. És elkezdesz igazából élni...