Vivicittá 11,9 km
 |
| 11,9 km, nettó idő: 1:11:01 |
Mit is mondhatnék, először is nem vagyok megelégedve a BSI szervezésével. Meghirdetnek egy 12 km-es versenyt, majd pár nappal a verseny előtt kitalálják, hogy az csak 11,9 km lesz. Biztos így sikerült kimérni. A verseny előtt 20 perccel beálltam a sorba, hogy leadhassam a csomagom. 2 perccel a verseny előtt még mindig a sorban álltam, akkor kapcsolhattak a ruhatárosok is, mert elkezdték mondani, hogy nincs karszalag/sorszám, mindenki saját felelősségére lerakhatja a sátorba a cuccát. Ekkor felgyorsultak az események, hirtelen eltűnt a sok ember. Otthon nem mentem pisilni mondván, majd a helyszínen. Hát ez teljességgel esélytelen volt, emberek sorban álltak a toi toik előtt, 1 perccel a rajt előtt. Kibírom, gondoltam, és átverekedtem magam a bóklászó embereken, és beálltam a tömeg legvégére. A pisilésen kívül minden rendben volt, pulzusmérő rajtam, óra szépen mutatja a pulzusom, telefon a zsebben, kedvenc zenéimet elindítottam, rajt. Majd 3000 ember van előttem, vagy 8 perc, mire elérünk a rajtig. Elindítom az időmérést az órámon, hát nem mutat pulzust. Biztos nem nedvesítettem meg eléggé a pántot, majd ha izzadni kezdek, mutatni fogja a pulzust. Már egy km-t szaladunk, dzsekim felhúzva, izzadok, pulzus semmi. Gondolom, majd ha a hídra kiérünk, addigra jó lesz, ha nem, akkor megigazítom, hátha érintkezési hibás. Margithíd, igazítás, egészen a rakpartig rakosgatom magamon, semmi. Feladom. Felhúztam magam. Eddig nem is figyeltem a tempóra, csak futottam a többiek után. Pedig kellene az a pulzuskontroll, hogy ne fussam el az elejét. Sebaj, majd érzésre futok. Amíg rendesen kapok levegőt, és van erőm mosolyogni, addig nincs baj. A 4. km után észreveszem, hogy kb. 6 perces átlagot jövök. Nem lesz jó vége, gondolom magamban. Lassítani kéne, és a 8. km után belehúzni, ha marad erőm. Közben átjutunk az alagúton, szaladunk a Lánchíd felé, mosolygok, szép az élet, süt a nap, a szél sem olyan borzasztó. Át a Lánchídon, a József Attila utcánál utolérem a 2:15-ös iramfutókat, az okoz némi torlódást, alig bírom leelőzni őket, gondoltam, most lassultam, vége a jó kis 6 perces szériának, de nem. Kilométerek óta beálltam a 6 perces ezrekre. A Báthory utcánál megtorpanok, elég erős szembe széllel kell küzdenem. 8 km már megvan, 2. frissítőpont, iszom egy kis izoitalt. Viszont én futás közben nem tudok inni, ezért meg kell állnom. Nem akarom, hogy a ragacs a nyakamban végezze. Már a parlament előtt járok, mire sikerül többszöri megállás után elfogyasztani az izoitalt. A szám összeragad, vizet kellett volna innom. A szél rendületlenül fúj. Hamarosan elérjük a félmaraton és a Vivicittá szétválasztóját, mi futunk egyenesen tovább, hogy felkanyarodhassunk a Margithídra. Emelkedő. Most kéne gyorsítanom, de már nincs tartalékom. A szél óta érzem, hogy nehezen kapok levegőt. Még jó, hogy nem működik a pulzusmérőm, biztos 180 feletti értéket mutatna. Végre lefelé futunk a Margitszigetre. Az utolsó km-nél gyorsítani akarok. Valamennyire sikerül is, de már nagyon várom a célt. Alig kapok levegőt. És végre megpillantom a kapukat. Ekkor már tudom, hogy 1:12-n belül fogok végezni. Nem is merem elhinni. Megcsináltam! PB-t futottam! Soha életemben nem futottam még 6 perces km alatt. Mosoly, elégedettség, feldobottság. Már nem érdekel a szervezés, csak hogy futottam egy nagyon jót. :-) Hivatalos nettó idő: 1:11:01.
Március havi összegzés
A hónap elejét ellinkeskedtem, így a tervezett 100 km-ből 78,71 km lett, mely 9 futásból adódott össze. A Vivicittá előtt 2 héttel részt vettem a DK Team lassú szekciójának Csigafutamán, ahol lefutottuk a Vivicittá útvonalát. 2 alkalommal voltam túrázni, megcsináltuk az álomtúrámat: Dobogókő - Prédikálószék - Vadálló kövek - Rám-szakadék - Dobogókő. Közben jól ránk is esteledett. 7 alkalommal tornáztam, kipróbáltam Rubint Réka tornáit (elég brutál), voltam Aerobik napon, ahol megnéztem, mi az a zumba, ha már olyan nagy népszerűségnek örvend, de rájöttem, hogy nem az én sportom. Egyáltalán sport az? Olyan, mintha össze-vissza táncikálnánk jó zenékre, gyakorlatilag az ember részegen is ezt adja elő a diszkóban. Bocs azoktól, akik zumbarajongók! :-) A bringát még nem vettem elő, bár a kollégák már hiányolták. :)
 |
| Elvégre hóvirágnéző túrának indult |
|
Áprilistól rendszeresebb futást tervezek, és szigorúan pulzuskontrollal. Most viszont fekszem, mert holnap nehéz napom lesz.
 |
| Ha szikla van, másznom kell :) |
 |
| Pilis márciusban |
 |
| Rám-szakadék - március 16-án még jeges volt |
 |
| Rám-szakadék |
Fáj a bokám. A Camino után egy héttel felvettem egy magassarkú csizmát, és rosszul léptem. Akkor még nem is, de otthon már éreztem a bokám. 3 nappal később éjszakás voltam, kivonultunk a Népligethez, és vissza a kocsihoz már az ápolómra támaszkodva tudtam csak menni. Az állomáson megnézte a kolléganőm a bokámat, duzzadt volt, és egy rusnya vérömleny éktelenkedett rajta. Persze nem engedtem magam leambuláltatni. Fásli már volt rajta, mert fájogatott. 4 nappal az ominózus rosszul sikerült lépés után elmentem a traumatológiára, ahová soha nem mentem volna el, ha tudok egyedül, segítség nélkül járni. Egy hétig otthon kellett volna lennem, persze ez lehetetlen volt. Ezért kompromisszumos megoldásként orthesist kaptam 6 hétre. 6 hét után egész jó lett a bokám, bár még jó ideig kényszertartásban lépcsőztem. 
