Kb. 3 hete éreztem először azt, hogy fáj jobb oldalon a fogam, ha harapok. Hirtelen elkezdtem nyomozni a családban, hogy kihez érdemes menni, mert az én régi fogorvosom valahová nyugatra távozott. Megvolt a telefonszám, azonban a fogam állapota nem romlott, inkább pépes ételeket ettem, és a bal oldalon rágtam, elvoltam vele. Nem hagyott azonban nyugodni a dolog, hogy hidegre, melegre, csokira (édes) jobb és bal oldalon is a felső hátsó fogaimba belehasított a fájdalom. Teljesen hősnek éreztem magamat, amikor bejelentkeztem végre a fogorvoshoz. Egy sárvári wellness hétvége és még pár nap választott el a fogászati kezeléstől. Már-már kezdtem magamat beleélni, hogy a szokásos rutin fogtömésen fogok átesni, amikor Edit Sárváron könyörtelenül a szemembe vágta: megölted a fogadat, gyökérkezelés lesz. Még áltattam magamat a mai napig, egészen addig, amíg meg nem láttam a panoráma röntgen felvételen a jobb alsó hatosomon az amalgám tömés alatt/mellett az óriási, pulpáig terjedő szuvasodást. Ennek a fognak vége-mondtam a dokinak, aki próbált reményt kelteni bennem, hogy 50-50% az esélye a gyökérkezelésnek. Egészen addig, amíg el nem kezdte fúrni szegény jobb alsó hatosomat. Fájt. Nem mondom, hogy nagyon, de fogfájás-fóbiám van. El sem tudom képzelni, hogy 13 évesen hogy bírtam fájdalomcsillapító nélkül. Ahogy tisztogatta, fújkálta hideg vízzel, egyre jobban fájt. Mikor elért a gyulladt pulpához, azt hittem, kiugrom a székből. Bár ez csak egy pillanatnyi fájdalom volt. Kaptam pulpaölőt, tömést, nem ideiglenest, hogy ki ne jöjjön a kék pulpagyilkos cucc, és 2 nap múlva vár vissza a doki. Megadta a számát, hogy hívjam fel holnap, hogy mi van a fogammal, mennyire fáj. Nem túl biztató...
FOLYT. KÖV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése