Amikor semmi nem jön össze

Sosem szabad egy dologra feltenni az életedet, mert ha az borul, akkor minden borul. Annyira akartam futni, és annyira elhittem, hogy ez nekem való. Aztán jött a bokasérülés. Lassan, de elfogadtam, hogy én bizony nem fogom átlépni a 100 km-t áprilisban, de még csak májusban sem, olyannyira, hogy május 20-án sem fogok tudni futni a Coca-Cola női futóversenyen. A 2010-es bokarándulásom miatt lazák a külbokámnál a szalagok, és bár most csak enyhe rándulásom van, a bokám instabil. Amíg fáj, pihentetnem kell, utána meg gyógytorna, sportnak meg marad a bringa és az úszás. A futást legalább 4 hétig elfelejthetem. Egyik kollégám elültette a bogarat a fülembe, hogy menjek gyógytornára. Sosem hallottam, hogy bokarándulással gyógytornára járnának, de utánaolvasva nagyon is létezik a dolog. Mivel jó esélyem van az ismételt bokarándulásokra, átértékeltem magamban a "banális" rándulás rehabilitációját. Mert az jelent valamit, amikor már nem tudok lépcsőzni a fájdalomtól, amikor különösebb trauma nem érte a bokámat.

Talán sportot kéne váltanom, a bringa jobb lenne. 

Talán Csernusnak volt igaza, hogy a sport is csak menekülés... Hirtelen megint nem maradt más, csak önmagam. Mi vagyok én? Egy dolgozó lény. Ma is felhívtak, hogy nem mennék-e ügyelni. Ha akarnám, minden nap dolgozhatnék, 7/24. Fura ez a mai világban, amikor annyian munkanélküliek. Mások mit meg nem adnának egy munkahelyért. Én pedig azért küzdök, hogy kevesebbet dolgozzam, mert a munka mindig megtalál. Csak ma két hívásom volt munkaügyben, egy külföldi betegszállítás, és az ügyelet, ami rendszeres meló lenne. De a munka már nem tesz boldoggá. 

Júniusban megint gyerekeket táboroztatok. Tavaly nagyon fárasztó volt az az egy hét, nem sokat aludtam, viszont teljesen feldobott. Betegek után egészséges gyerekek. Halál után az élet. Nagyon várom már. Ha lenne hozzá kicsit is érzékem, elmennék tanítani alsósokat. De sajnos nem vagyok tanár alkat.
Hiányzik a Főiskola, amit abbahagytam. Folytatni kéne. Csak a munka miatt nem megy. A munka miatt nincs életem, ugyanakkor a munka az egyetlen biztos pont az életemben. Ördögi kör. 

Az idei év a vágyaim megvalósításáról szól. Ha nem futhatok félmaratont, akkor átúszom a Balatont. Vagy veszek egy akváriumot, és halakat fogok tartani. Csak sajnálom őket, mert rabok. Bár a szobanövények is rabságban sínylődnek, mégis jó pár van a birtokomban. Egy jó nagy akváriumom lesz, és aranyhalak lesznek benne, fátyolfarkú aranyhalak, amire mindig is vágytam...