Gyökérkezelés 3.

Folytatom a jobb alsó hatosom történetét. A 2. részben ott hagytam abba, hogy alig bírtam rágni a jobb oldalon a fájdalom miatt. A hétvégére ez odáig fokozódott, hogy fájdalomcsillapítót kellett bevennem, munka közben egyre csak egy jobb oldali lüktető arcfájdalmat éreztem. Vasárnapra ez jelentősen enyhült. Hétfőn újra fogorvos, fogröntgen, amin persze nem volt semmi, a doki is értetlenül állt a probléma előtt, de mégsem mondhattam, hogy ez családi vonás, anyám foga is nagyon lassan nyugszik meg egy-egy beavatkozás után. Kaptam egy hosszabb távú ideiglenes tömést, a fogam egy inlay várományosa. A doki szigorúan meghagyta, hogy rágjak a jobb oldalon is. Ez eleinte nem esett jól, mert érzékeny volt, de ahogy teltek-múltak a napok, már észre sem vettem, ha a jobb oldalon rágtam. A 2 hetes kontrollkor már panaszmentes volt a fogam. Közben megkezdődött a jobb felső hetesem kezelése, a tervezettnél korábban, talán már egy hónapon belül megkapom a 2. inlayem. Most abban van ideiglenes tömés, ami miatt nem nagyon merek rágni a jobb oldalon, félek, hogy kiesik a tömés...

Alakformálás - megoldás a problémákra?

Amikor elkezdtem futni, beszereztem egy csomó hangos könyvet, többek között Csernus A férfi c. könyvét. Egyszer régen az akkori barátom anyjától karácsonyra Csernus A nő c. könyvét kaptuk ajándékba, amit én lelkesen el is kezdtem olvasni, noha előítélettel voltam Csernus iránt. A stílusa nem tetszett, de egy valami szöget ütött a fejemben: én egy vacak kapcsolatban vagyok, amiből ki kéne lépnem, de nem merek változtatni a dolgokon. Sokat nem is kellett várnom, egy hónap múlva már egyedül voltam, bár nem rajtam múlott a dolog. Szóval ha mindenben nem is tudok egyetérteni Csernus doktorral, azért vannak jó gondolatai. Évekkel A nő olvasása után gondoltam megismerkedem a másik oldallal is, A férfivel. A hosszas bevezető után a lényegre térek. Egyik futás alatt épp arról beszélt Csernus doki, hogy a sport is lehet menekülés, ahelyett, hogy szembenéznénk a problémáinkkal, más elfoglaltságot keresünk. A sport nagyszerű erre, mert kiadja az ember a feszültséget, és még vállon is veregeti magát, hogy egészségesen él, mindent megtesz magáért. Na, én nagyon elgondolkodtam ezen. Mert mit is tudok felmutatni 31 évesen? A célom, hogy fussak egy félmaratont? Próbáltam mentegetni magamat, hogy én nem viszem ezt túlzásba, ez nem menekülés, tényleg csak az egészségemért, jobb alakomért... Talán jobb lenne, ha ugyanúgy otthon (bocsánat, valamelyik munkahelyemen) tespednék? Érdekes, tulajdonképp semmiben nem jutottam előrébb, mint mikor elindultam a Caminóra. Azóta volt két pasim, jól át lett cseszve a fejem, és ugyanúgy egyedülálló vagyok, mint akkor, ugyanúgy 3 állásom van, csak nem ugyanaz a 3, ugyanannyit dolgozom, ugyanúgy a tesómmal lakom, csak ő azóta szakított a barátnőjével, így eggyel kevesebben vagyunk. Mondhatni ugyanúgy keresem az utam. Mindegy, a futások alatt lesz időm gondolkodni. :) Erről jut eszembe, tesóm az egyik FB-os posztom után tök komolyan megkérdezte: Te akkor nem is a maratonra készülsz, csak félmaratonra?

Szóval az emberek kis része ugyan, de a sportolásba menekül, levezeti a feszültséget, amit a konfliktusok okoznak az életében, és marad minden a régiben. Minap szörföltem a neten, és rátaláltam Balogh Tamás blogjára. (Mire nem jó a FB.) Kitalált egy 70 napos diétát, megfűszerezte egy kis testedzéssel, és elhitette a csajokkal, hogy ettől majd megváltozik az életük. Mert szerinte mentálisan is változni fognak az önmegtartóztatás és önkínzás 70 napja alatt. Egy frászt. A blogja tele van önbizalom-hiányos huszonegy-két éves csajjal, akik azt hiszik, attól lesznek nők, ha 0% a testzsírjuk, a BMI-jük meg 18 alatti. Végigcsinálják a programot, 70 napig van céljuk, leadnak jó pár kilót, és mi lesz a végén? Egy ideig elhiszik magukról, hogy milyen jó csajok lettek, de ez nem fog sokáig tartani. Abbamarad a szigorú diéta, esetleg csökken a testmozgás, és elkezdenek visszakúszni a kilók, a kis csaj meg összeomlik, hogy jujj, 2 kiló többlet van rajta, már nem is igazi nő. Mert nem oldódott meg semmi az életében. Ugyanaz a csaj maradt, mint 70 nappal azelőtt. A problémák, a konfliktusok nem tűntek el, csak a szőnyeg alá söpörte őket pár hónapra. Jó példa erre az egyik "átváltoztatott" lány, Laura. Ő még műmelleket is csináltatott magának. (Más kérdés, hogy a blogja meggyőzött, hogy én soha, de soha ne akarjak műmellet.) Majd rájön, hogy sem a tökéletes alak, sem a mellimplantátum nem teszi boldoggá. Mert ugye alapvetően csak azt akarja az ember, hogy boldog legyen. A test 30 felett, de 35 felett már kérlelhetetlenül fonnyadni kezd, és akkor mi marad ezeknek a nőknek? Lesz egy férjük, lesz egy-két gyerekük, csak éppen nem lesznek soha igazi nők, ha nem értik meg, hogy az belülről jön. Egy igazi nőről sugárzik a szépség és a magabiztosság. Meglepő, de lehet, hogy van súlyfeleslegük. Mégis vonzzák a pasikat.

Mi tehát a boldogság titka? Ne legyenek túl nagy elvárásaink, és akkor boldogak leszünk. :) Tyű, ezt se hittem volna, hogy én Pál Ferit fogok a blogomon idézgetni. Tehát nem a sport és a fittség ellen vagyok, de az ember teste hiába lesz tökéletes, ha a lelke meg baromira nincs rendben. Hosszú távon a teste se lesz rendben, mert meggyőződésem, hogy a betegségek jelentős része pszichés eredetű, vagy nagy százalékban szerepet játszik benne a pszichés komponens. (Ismét hivatkoznék a tökéletes testű Laura blogjára, aki szívtáji szúrásokról panaszkodott.) Az embereknek nincs önismerete. Nem tanítják nekik. Csak akkor foglalkoznak ilyesmivel, ha valami lelki trauma éri őket. A testet és a lelket nem lehet egymástól elválasztani. Az ember test és lélek ötvözete.